Indulás előtti napokban nagyon izgultam, nem is attól, hogy repülnöm kell, hanem azért, hogy mennyire nem képesek informálni az indiai AIESECesek. Egyszerűen nem mondtak semmit sem a szállásról, csak azt mondták, hogy majd kinn fog várni 1 sofőr és majd ő elvisz oda, ahova vinni kell. Hát cseppet sem voltam megnyugodva, és mindenáron tudni akartam, hogy hogyan kapom meg a kulcsot. Mint később kiderült, a sok nyomulás jó dolognak bizonyult, na de ezt később.
Mint már írtam, Pestről Bécsbe, onnan Dohába, majd Delhibe repültem, mindössze 16 órát. Az egész jobban hangzott volna, ha Bécsben nem 4.5 órát kell várni. De végülis nem unatkoztam annyit, mert miután leszálltam a 45 percet repülő gépről, és beértem a terminálra, láttam, hogy az én gépemet még ki sem írták a kivetítőre, mert olyan soká fog indulni. 2 irányba lehetett menni: az A-B-C-D részre, valamint az F-G részre. Nem akartam ott lenn álldogálni, így hát felmértem, hogy mégis merre megy a legtöbb ember: az F-G felé. Hát felmentem én is, ugyanis láttam, hogy ha nem jó fele megyek, akkor lépcsőn vissza tudok menni. Felmentem, ahol láttam, hogy részenként voltak kiírva a repülők, ezért álltam 1 jó ideig az F-nél, hogy vajon onnan indul-e a repülőm. Hát természetesen nem :D A G-nél viszont szerencsére több kivetítő volt, ahol VÉGRE ki volt írva, hogy honnan is indul a gépem. Természetesen nem az F-ről és nem is a G-ről, hanem a D-ről. Beletörődtem, gondoltam, hogy akkor visszamegyek a kiinduló pontra és jó lesz minden. De csak én gondoltam így, mert ki volt írva, ahol feljöttem, hogy "nem bejárat". Szétnéztem minden felé, természetesen annak jele, hogy merre lehet menni a többi részre sehol sem volt. Végezetül odamentem 1 repülőtéri kollegához és elmondta, hogy merre találom a D-t. A D részre érve kiderült, hogy a kapuszámot nem néztem meg, ezért megint megállhattam egy csomó időre, ugyanis az ottani kivetítőn megint az összes gépet mutatták, a gépek kb. 5 percenként indultak, egy időben akár 2-3 is. 15:05 volt az utolsó gép, amit kimutatott, és 16:45kor volt a csatlakozásom. Úgyhogy valóban jó várakozás volt, de aztán végül megtudtam a kapuszámot. Odamentem, ott meg kiderült, hogy 5-6 kapuhoz volt összesen 8 db ülőhely. 1 órát kb. álltam is, és utána tudtam csak leülni. Aztán odajöttek az imádni való koreaiak, akik cseppet sem voltak imádni valóak :D Tolakodtak, lökdösődtek (1 ausztrál házaspár ült le mellém, kicsit felálltak, hogy tableten Skypeoljanak, de ott álltak a fotelük előtt, de a koreaiak szemrebbenés nélkül odatolakodtak és leültek a helyükre. Hát mondom a bőr sülne le a képemről. Aztán a beszállásnál "véletlenül" bekerültem az egyik koreai elé, na ott tört ki a felháborodás, hogy mit képzelek magamról :D
A repülő nagyon vagányul nézett ki. Qatar Airways-szel mentem. Az ablak sötétíthető volt, viszont olyan sok film nem volt rajta, mint pl. a Deltán. Nem baj, megnéztem 1 Adam Sandleres filmet, ami eléggé tetszett. Amikor hozták a vacsorát, akkor a menüt nem a bemondón mondták be, hanem ki lehetett választani az előttünk lévő képernyőn :D És nem 2 választási lehetőséget biztosítottak, hanem 3at. Volt csirke paradicsomos szószban, marhahús hagymás szószban, meg csirke tikka masala, 1 indiai étel. Erre felcsillant a szemem, de gondoltam, hogy majd Indiában úgyis tudok enni - így a marhánál maradtam. A vicc még az volt, hogy a repülő szabályosan Pest felett ment el, úgyhogy érdemes volt Bécsbe kitérőt tennem :D (ráadásul 10 perc alatt odaértünk Pestre a 45 perc helyett :D ) Végülis a repülők méretei között voltak különbségek, na de na :D
Dohában úgymond már elég fáradt voltam, ott csak azon voltam, hogy megtaláljam a kapumat és le tudjak ülni. Ott már lehetett látni, hogy olyan országba jövök, ahol nagyon sok a férfi és kevés a nő. Nagyon sok indiai férfi volt, volt pár turista, szerintem németek/osztrákok lehettek, és pár nő, de sokkal több gyerek. Ennek ellenére szerencsére nem volt bőgés és visítás a repülőn :D Na a Doha-Delhi repülőút már nem volt olyan jó, minden bajom volt az üléssel (habár alapjáraton kicsit hátradöntött volt), a filmválaszték még rosszabb volt a Bécs-Doha útvonalhoz képest, és a menüt sem mutatták már a képernyőn :D Viszont az egyik stewardess szerintem magyar volt, Cecíliának hívták. De aztán nem szólaltam meg magyarul. A mellettem ülő férfi elég rendes volt, elmondta a menüt (mert én nem hallottam), még az elején is beszélgettünk, hogy hogy lehet megszerelni a kis TV-jét, az út végén Delhiben pedig minden jót kívánt.
Delhiben várt rám 1 ebolás papír leadása :D nagyon boldog voltam tőle, nem jártam egész Afrikában se, de kitöltették velem a papírt és márpedig nekem le kellett adnom annak ellenére, hogy csak a kijelölt országokból érkezőknek kellett kitölteni, és Magyarország-Ausztria-Katar nagyon nem volt benn. Na nem baj. Szerencsére a bevándorlási procedúrán hamar átestem, hiszen ide nem olyan sok külföldi jön, mint az USAba :D Felvettem a táskám, és mentem is pénzt váltani, ami nagyon vicces volt. Kérdeztem a csajt, hogy ugyan mennyit érdemes váltanom 1 hónapra, amíg megkapom a fizetésem... Dollárt akartam váltani rúpiára. Kérdem, hogy $200 elég? (a havi fizetésem kicsit több...), elkezdi a csaj, hogy "ÁÁÁáááh, az itteni megélhetéshez minimum $1000 kell"... na én majdnem képen röhögtem, hogy mit akar ez. Végül csak $200-t váltottam, amennyit alapból terveztem. Úgyhogy már itt kiderült, hogy észnél kell lenni, mert úgy húznak le, ahogy csak tudnak. Amúgy meg kell, hogy jegyezzem, hogy nem 1 lopós népség, csak úgy lopnak meg, hogy te is tudsz róla.
Aztán irány ki a terminálról. Az AIESECesek által említett sofőrnek nyoma sem volt az egész repülőtér területén. Ráadásul, amikor kimentem az épületből, nem lehetett visszamenni, mert katonák álltak ott és nem engedtek be. Hát mondom akkor az a sok sofőr, aki benn volt az épületben, az hogy a halálba tudott bemenni. Na mindegy. Fél óra - 1 óra várakozás után nem akartam tovább tétlenül várni, és már az 1 perces bőgést is lerendeztem. Nagyon nem akartam taxival menni, de rájöttem, hogy nincs más választásom, taxival kell mennem. Szerencsére megtudtam ugye, hogy a kulcsot a cégtől kapom meg, úgyhogy elsősorban a céghez kell mennem. A munkaszerződésen meg rajt volt a cím, szal nem problémáztam, hogy hova kell menni. Az AIESECesek nagyon mondták, hogy maximum 500 rúpiát kell fizetnem, de aztán mindenki 900 rúpiáról beszélt. Próbáltam lealkudni 700ra, de nagyon nem ment. Az egyikük el is magyarázta, hogy miért, ami után azért beláttam, hogy tényleg nem fog sikerülni a lealkudás, sőt, még a 900 rúpia is alku eredménye. Végül beszálltam 1 taxiba, ahol még a taxissal is próbáltam alkudni, mire bekapcsolta a taxiórát :D na mondom én ma ebből jól nem fogok kijönni. 1 óra sétakocsikázás (mert hát a forgalom akkora volt, hogy a lépésben haladás is gyorsabb volt...) és keresgélés után (GPS ohne, talán azért sem, mert a végén még kevesebbet fog fizetni az ügyfél) megérkeztünk a céghez, ahol beszéltem a HR-essel és odaadta a kulcsot. Az egyik munkatársam a lakótársam, aki eljött velem, hogy megmutassa a lakást, majd, amikor már nem volt kérdésem, akkor visszament dolgozni. A lakás jó, jó helyen van, nyugodt a környék. 2 ágy van a szobámban, amit azonnal összetoltam, hiszen nincs szobatársam még. És külön fürdőszobám van WCvel és terasz is van (ahol - most ez vicces lesz, de így van! - szintén van 1 WC, úgyhogy a tájat nézve szabadon lehet végezni a dolgokat :D ). Az egyetlen probléma az, hogy nagyon meleg van a házban és a szobában, hiába a légkondi és a ventillátor. A légkondi kb. csak a büdöset hozza be az udvarról. Egyik éjszaka próbálkoztam az ablaknyitással, amit másnap reggel meg is bántam, mert a fürdőszobából kijövet azonnal megcsapta a büdös az orromat. Azóta már vettem ilyen füstölgőt, hogy legalább legyen valami illata a szobának és ne csak 5 percen keresztül.
Aztán írtam az AIESECeseknek, hogy hát nagyon nem jött ki elém senki, mire azt reagálták, hogy kinn volt a sofőr, de mivel késett a gépem és nem volt kiírva, hogy mennyit késik, ezért elment, de ottmaradt a tesója, aki 10kor azt mondta, hogy még mindig nem érkezett meg a gép. És elkezdett velem vitatkozni a gyerek, hogy márpedig az én gépem nem érhetett oda 8kor, mert még 10kor sem volt ott a gép :D gondoltam magamban, hogy még jó, hogy én jöttem azzal a géppel és nem ő... :D Nagyon nem vagyok megelégedve az itteni AIESECesekkel, mert csak az volt nekik a fontos, hogy jöjjön hozzájuk 1 új gyakornok, a cég meg pengesse nekik a lóvét. Nekem kellett könyörögni nekik, hogy ugyan már vegyenek be 1 csoportba, ahol más gyakornokok is vannak, mert új embereket szeretnék megismerni, hogy ne csak itthon üljek. A válasz: "Nyugi Dóra, fesztivál időszaka van, majd be leszel véve a csoportba". A válaszom erre majdnem az volt, hogy már augusztus vége óta tudják, hogy gyakornokuk leszek, lett volna idő bevenni. Na mindegy. Most már benn vagyok 1 csoportban, de ez is nagyon felhúzott. A helyi bizottságban, ahol vagyok, minimum 100 gyakornoka lehet itt egy időben, erre beraktak 1 olyan csoportba, ahol csak 10 gyakornok van, merthogy mi vagyunk az XY csapatának a gyakornokai. Úgyhogy én ezzel már nem tudok mit csinálni. Van 1 kenyai lány, szintén friss (1 hónapos) érkező, vele beszélgettem, és azt mondta, hogy mióta itt van, azóta nem rendeztek semmit sem az AIESECesek. Úgyhogy bárki, aki abban mer gondolkozni, hogy AIESECcel jön Indiába, különösképpen Delhiben, és nemzetköziségre is vágyik... NE. A munka szerencsére jó (bár 2en vagyunk gyakornokok 1 japán fiúval, aki ráadásul más osztályon dolgozik 1 emelettel lejjebb, a többiek indiaiak, akik VÉGIG hindiül beszélnek... egy kis késztetés, hogy miért dolgozzon az ember, mert amúgy unatkozna.), csak munka után, vagy hétvégén nem arra vágyok, hogy itthon üljek és bámuljam a falat, vagy egyedül elmenjek valamerre. Ehhez nem kellett volna az AIESEC segítsége, mert magamtól is tudok találni ilyen munkát, ahova egyedül odamegyek és a kollégáimon kívül nem tudok senkit sem megismerni.
Miután ismét felhúztam magam, befejezem ezt a bejegyzést. A következő a munkáról fog szólni, és próbálom nem szapulni annyira az AIESECeseket, bár az az érzésem, hogy februárig még lesz velük bajom rendesen... bár remélem, hogy beleszokok addig abba, hogy leszarják az összes gyakornokuk fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése