Hát kevés ilyen nap van, azt most megmondom :D Kicsit fárasztó a heti 6 napos munka. Nem is a 6 nappal van a gond, hanem a napi 9 óra, az, hogy reggel 9kor elmegyek itthonról és este fél 8ra érek haza. De remélhetőleg belejövök, ugyanis mostanában már nem fáradok el annyira, mint az elején.
Első hétvégén sikeresen lebetegedtem. Tönkrement a hűtőnk, és 1 napig nem nagyon működött. Volt 1 doboz gyümölcslevem, ami benn volt a hűtőben, megkóstoltam, mielőtt megittam volna, és nem volt neki semmi baja. Ugyanígy voltam a kajával is, ami éppen benn volt. Másnap reggelre kiderült, hogy mégsem volt valami tökéletes, így az első szabadnapomat, amit nem vásárlással kellett eltöltenem, végig feküdtem és lábadoztam. Szerencsére 1 nap alatt lement rajtam a hányás-hasmenés, másnap pedig mehettem is dolgozni, ahol a következő napokban megszóltak, hogy gyümölcsöt eszek gyümölccsel. Aztán úgy döntöttem, hogy ideje nekiállnom magamra főzni, be is vásároltam minden hozzávalót az első Indiában készített kajámhoz. Csak aztán elfogyott a gázunk, úgyhogy főzni sem lehetett :D Már éppen elfogyott a gyümölcsöm is, ezért megbeszéltem Shinjivel, hogy együtt rendelünk ebédet valahonnan. Rendeltem is valami csirkehúsos valamit csípős-hagymás szószban. Elég nagy adagot kihoztak, a felét sem bírtam megenni. Este pedig vettem egy jó kis csokis gabonapelyhet tejjel és azt ettem vacsorára. Másnap reggel ismételten rámjött a rosszullét: hasmenés, és az iszonyatos hányinger. Csütörtök volt, nincs mese, dolgozni kell menni. A munkahelyen 1 órát bírtam ki, aztán haza kértem magam, hogy had betegeskedjem ki magam, mert semmi értelme nem lenne ott maradnom, hogy minden 5. percben ki kell mennem WC-re. Ráadásul telefonálni sem tudtam volna, mert azt sem tudtam magamról, hogy éppen fiú vagyok-e vagy lány. A HR-es több kérdésére is magyarul kezdtem el válaszolni, szal nagyon jól éreztem magam :D Úgyhogy 1 napot itthon feküdhettem munka helyett, amivel elértem azt, hogy szombaton be kellett mennem bepótolni a csütörtöki napomat. (minden 2. szombatomat megkapom szabadnapnak). Ez a szombat épp tegnapelőtt volt. Az irodában én voltam egyedül, Swati hazament, és a többiek sem voltak benn valamiért :D na mondom gyönyörű, én meg alig tudtam mit kezdeni magammal, ugyanis szombatokon nem nagyon lehet kit hívni.
Aztán végre eljött a 2 óra, és jöttünk is haza Shinjivel. Megbeszéltük, hogy délután elmegyünk valamerre a közelben. Az Akshardham templom mellett döntöttünk, mert az nincs túl messze. Metróval mentünk, így megismerhettem a metrós közlekedést is, ami számomra kész káosznak tűnt, legalábbis, amíg be nem jut az ember. Kb. mindenhol ellenőrzés van, átvilágítják az embert, valamint a táskát is. A férfiaknál csak úgy áll a sor, szerencsére a nőknél nincs ilyen probléma, elég kevesen vagyunk :D A metrónál az 1. kocsi csak a nőké, utána vegyesen keveredhetnek a nők és a férfiak. Shinjivel előre is mentünk, mondta, hogy nyugodtan szálljak be a nők oldalára, és majd jelezzük egymásnak, hogy mikor kell leszállni. Aztán nem is voltak olyan sokan a metrón, ezért átmentem Shinjihez. Az itteni metró olyan, mint Pesten a 4es/2es metró, nincsenek elválasztva a kocsik egymástól, úgyhogy bármikor átmehettem a női kabinba, ha akartam. Itt csak azt nem értem, hogy ha bármilyen erőszakos dolog merülne fel, akkor hogy állja meg a pasi, hogy ne menjen át a női részbe? Mert szerintem ugyanúgy át fog menni... na mindegy, szerencsére ilyennel nem találkoztam az eddigi 2 metrózásom alatt :D
Akshardhamnál nagyon vicces volt, amikor jöttünk ki a metróból: ki sem értünk, de már 2 riksás ott alkudozott (kb. egymással), hogy mennyiért visznek el a templomhoz. Mivel nem volt olyan messze gyalog, ezért nem vettük igénybe a szolgáltatásaikat. De kb. majdnem észre sem vették, hogy elmentünk mellettük, annyira überelni akarták egymás ajánlatát :D
A templomnál életem egyik leglogikátlanabb dolgát tapasztaltam meg. Be akartunk menni, erre ránk szólt 1 pali, hogy nem lehet fényképezőgépet és táskát bevinni. Na még jó, hogy a fényképezőgépet azért vittem magammal, hogy lefényképezzem a templomot... na mindegy. Le kellett volna adni a cuccost, de előtte kellett kérni 1 papírt, amire rá kellett írni, hogy mit adunk le. Na már most a papíron az 1. mondat az volt, hogy nem vállalnak felelősséget, ha elveszik a holmi. Na ettől végleg kiakadtam. Még mindig sajnálom azt az embert, aki odajött hozzánk, hogy megkérdezze, hogy segíthet-e a kitöltésben. Ugyanis a táskában nem hagyhattunk fontos iratokat, valamint pénzt, ami azt jelenti, hogy a nagy táskát le kell adni, a fényképezőgépet, telefonokat le kell adni, de a pénztárcát meg az útlevelet nem. A nadrágomon természetesen egyetlen 1 zseb nem volt, de szerintem ha lett volna sem fért volna bele a pénztárcám. Ráadásul kicsit sem kockázatos a pénztárcát a zsebbe tenni 1 olyan helyen, ahol több ezer ember van 1 időben. Végül nem is mentünk be. Úgy voltam vele, hogy februárig még lesz időm, majd 1 hűvösebb napkor elég, ha csak egy kis pénzt viszek, és úgy legalább nem kell leadnom semmi cuccot. Azért kintről próbáltunk csinálni néhány képet a templommal. Aztán odajött 2 indiai csávó és megkértek, hogy had csináljanak velem képet :D Kicsit vicces volt, bár azt megfigyeltem, hogy nem csak nekik szúrtam szemet, hanem elég sokan megbámultak :D Alapból megbámulnak az utcán, amit már el is viselek, de ott a templomnál azok a bámulások kicsit durvábbak voltak :D
Na hát ez történt velem a közelmúltban :) Igyekszem ezentúl gyakrabban írni, bár munka után eléggé fáradt szoktam lenni a pötyögéshez :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése