Ahogy ígértem, ez a bejegyzésem a munkáról fog szólni, hogy mit is csinálok.
Egy német cégnél vagyok, aminek a neve Triumfo. Kiállításon lévő standokat tervez és épít a világ minden részén, de leginkább Európában. Feladatom az, hogy hívogassam a kiállítókat és felajánljam nekik a szolgáltatásunkat, azaz, hogy mi megtervezzük a standjukat és kivitelezzük. Ezt csinálom napi 9 órában fél óra ebédszünettel, valamint hétfőtől szombatig. Viszont minden 2. szombatom szabad, valamint a nem szabad szombatokon is csak 4.5 órát kell dolgozni fél óra ebédszünettel. A szombatokat ezért szeretem is, bár érzem, hogy egy idő után minden bajom lesz a szombati munkanapokkal, ugyanis kevés helyen dolgoznak szombaton, akiket fel kellene hívni. Kb. 1 kezemen meg tudom számolni, hogy a világon kik dolgoznak szombaton, azok között pedig csak 1-2 ország van, akik mennek ezekre a kiállításokra. Ha Indiával kellene foglalkoznom, akkor egyszerűbb lenne, mert itt Indiában szombaton is szoktak dolgozni. Viszont az indiai cégekkel a munkatársaim - Rashi, Swati, Banu és Shruti foglalkoznak.
Így hát mondom is, hogy az irodában 5-en vagyunk lányok. A cég amúgy 2 szinten működik, az 1. emeleten leginkább férfiak vannak, ott vannak a tervezők, akik megtervezik a standokat, valamint a különböző segítő osztályok, mint az IT és a könyvelés is ott működnek. Mi marketingesek/salesesek vagyunk a 2. osztályon a nagyfőnökkel. Mindenki nagyon aranyos. A gondom az, hogy rajtam kívül 1 másik külföldi van a cégnél, Shinji, a japán gyakornok, aki sajnos az 1. emeleten dolgozik a tervezőkkel. A többiek nem nagyon törik magukat, hogy angolul beszéljenek, ha ott vagyunk körülöttük, úgyhogy a nap 9 órájában mást sem hallok, csak hindi szavakat. Egyedül a nagyfőnök az, aki angolul beszél másokkal is, ha ott vagyok a közelben. A jövőben elméletileg lesz több gyakornok is. Nagyon remélem, hogy ez a közeljövőben, mégpedig novemberben vagy december elején meg fog történni, ugyanis Shinji december 2. hetében megy haza, és nagyon nem szeretném egyedül tartani a frontot a cég egyedüli gyakornokaként. A HR-es asztalán amúgy már láttam is az AIESECes önéletrajzokat, úgyhogy probléma nem lehet :D
A munka amúgy nem rossz, bár elég monoton egy idő után. Naponta kb. 70 telefonhívást kezdeményezek nagyon sok országba. Napi szinten beszélek olaszokkal, franciákkal, spanyolokkal, törökökkel, angolokkal, aztán alkalomadtán hívom a koreaiakat, hollandokat, belgákat, stb. stb., lehetne sorolni. Nagyon meglepődtem ezen, de akikkel nagyon szeretek beszélni, azok a franciák. Hihetetlenül udvariasak a telefonban, nem kezelik le az embert, kuncognak a telefonban, viccelődnek... szal tényleg jó őket hívni. Az ausztrálok viszont elég bunkók. Szerencsére nem sok kiállítót kell hívnom Ausztráliából, de akiket eddig hívtam, eléggé lekezelőek voltak, és bunkók. Akik angoltudásában kellemesen csalódtam, azok az olaszok. Nagyon kevesen küzdenek nyelvi problémákkal, pedig úgy tudtam, hogy az olaszok nem szeretnek nyelveket tanulni. A legtöbb bajom viszont a törökökkel van. Meg ahogy elnéztem, az előttem lévő gyakornok a koreaiakkal és a japánokkal volt bajban, nagyon nem beszélik az angolt... Aztán voltak olyanok, akik mondták, hogy csak németül beszélnek, ami vicces volt, mert elmondtam németül, hogy mit akarok, erre a válasz: "Elnézést, de csak németül tudok." Ezek után besokkoltam, hogy milyen németet akar tőlem hallani, amikor németül elmondtam, hogy ki vagyok, honnan vagyok, kivel akarok beszélni.... :D úgyhogy jah. Ez 1 lengyel céggel történt meg. Amin nem tudtam nem nevetni, az 1 svéd ügyfél volt. Felhívtam a céget, felveszi az asszisztens, mondom, hogy mégis kivel szeretnék beszélni, mondja, hogy kapcsolja, de tudnom kell, hogy svéd értékek szerint működik a cég. Na hát én ezt nem tudtam hova tenni, mondom oké, működjön úgy. Elmondtam a szövegemet a felelős személynek, ilyet szól, hogy mivel a svéd értékek szerint működnek, ezért nem vesznek részt kiállításon külföldön, valamint a hazai kiállításokon is svéd partnereket választanak. Ezzel el is búcsúztam és kihúztam a listából őket, amit a kiállítást szervezők küldtek a cégnek, hogy mégis kik lesznek az eseményen.
Eddig fél sikert 4 cégnél értem el: 2 lengyelnél, 1 görögnél és 1 franciánál. Sajnos a francia cégnek kis standja van, amivel mi nem foglalkozunk, ezért innen nem jön semmi majd sajnos :( Viszont remélem, hogy a másik 3 sikerülni fog, és nem lesz semmi probléma :) leginkább a pénzzel van sajnos gond.
Aztán előző szombaton odahívott magához a főnök, hogy beszélni akar velem. Mondta, hogy nagyon szeret dolgozni magyarokkal, és komoly tervei vannak Magyarországgal kapcsolatban. Kérdezgetett a magyar gazdasági helyzettel kapcsolatban, a mobilitással kapcsolatban, stb. Mondta, hogy kellene embereket keresni Magyarországról bizonyos pozíciókra. Szerintem amúgy irodát akar nyitni Pesten, vagy valahol máshol Magyarországon. Ezen kívül hozzánk hasonló cégeket kell keresnem és partnerkapcsolatot létesítenem velük. Erre nagyon kíváncsi leszek, hogy hogy fog menni, mert per pillanat nem látom át úgy az egészet, mint ahogyan azt kellene. A legjobb, hogy mondta a főnök, hogy ha tetszik a munka, amit csinálok itt Indiában, akár otthonról is tudom folytatni februárban iskola mellett, ha szeretnék nekik dolgozni. Ennek az ajánlatnak nagyon örültem, bár még soká lesz február, hogy erről ténylegesen beszéljünk. Nagyon attól függ, hogy mit kellene csinálni és mennyiért.
Ennyit a munkáról :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése