Október 23-26. között végre valahára megtapasztalhattam, hogy milyen több napig nem dolgozni :D Ugyanis eljött a Diwali ideje, amikor az indiaiak megőrülnek és ünnepelnek éjjel nappal. Az egész október 21-én kezdődött, amikor még kellett menni dolgozni, de aznap délután 1től este 5ig buli volt a cégnél. Előírás volt, hogy a lányok száriba menjenek, a fiúk pedig ilyen pizsamaféleségben (kurta?), aminek a nevét nem tudom biztosan. Az egészben az volt a rossz, hogy nekem nem volt szárim, ugyanis első fizetésem előtt nem akartam ilyenre költeni a pénzt. Egy nyomtatott szári nem kerül olyan sokba, de egy normális, kézzel vart szári több ezer rúpiába is fájhat. A havi fizetésemből kb. 5 szárit tudnék venni, és lehet, hogy sokat is mondtam. De szerencsére tudtak kölcsönözni nekem. Maga a szári 6 méter hosszú, azzal nem is volt probléma, hogy nem tudnak adni, hanem inkább a blúzzal volt a gond, ugyanis az nem 1 méretben van. Elég kicsi volt a blúz, amit tudtak adni, de hát valahogy rám adták, és jól összeszorongatták a melleimet :D Nagyon jó érzés volt, amikor este végre levehettem a blúzt és kaptam levegőt :D A szoknya rész is elég szűk, az viszont azért, mert nagyon szorosra kell meghúzni, hogy ne essen le a szári. Ugyanis a nagy része a szoknya részbe van belegyömöszölve. Ezért is buggyan ki a nők hasa a száriból olyan csúnyán - volt a cégnél 1 vékony lány, aki tényleg vékony, de a száriban a hasa hát nem volt olyan szép látvány :D Maga a buli nem volt rossz, bár egy idő után nagyon meguntuk a japán fiúval, hogy csak hindiül beszéltek. Biztos mi is nagyon jól éreztük volna magunkat, ha beszélnénk a hindit, mert a többiek hihetetlenül jól szórakoztak. Ment a poénkodás ezerrel, énekeltek, táncoltak....és elmesélték, hogy miről is szól igazából a Diwali. Először azt hittem, hogy a hindu újév kezdete, de aztán mondták, hogy Ram Istent száműzték 14 évre (vagy 40re) egy dzsungelbe, és miután visszatért, az emberek megünnepelték: gyertyát gyújtottak, és minden fényben úszott. Ez a szokás meg van ma is, gyertyát gyújtanak a házakban, teraszokon, az utcán... mindenhol. A házakat égősorokkal díszítik fel, mint mi otthon karácsonykor. Csak itt durvábban néznek ki :D sokkal csicsásabbak. Aztán vannak ezek a crackerek, amitől eléggé féltem :D A petárda és a tűzijáték között van, úgy dobják el, mint a petárdát, de amikor felrobban, akkor olyan, mint 1 mini tűzijáték. Rettenetes hangja van, mint 1 robbanásnak... Diwali előtt 1 héttel már kezdték robbantgatni ezeket, és nem 1x sikítottam fel a szobámban, amikor a nagy csönd közepette hirtelen robbant egy ilyen cracker. Na meg aztán van a tűzijáték.
Október 23-ára egy találkozót beszéltünk meg levelezőtársam tesójával, Ushával, valamint 2 indonéz Couch Surfingessel. Ushával már előbb találkoztunk, elmentünk együtt megnézni az India Kapuját, valamint a Parlament területén sétálgattunk egy kicsit. Majd elmentünk enni, és váltottam pénzt is. Váltottak volna Forintot is, de elég rossz üzlet lett volna, ha én abba belemegyek. Ugyanis mivel ritka pénznemről volt szó, ezért a 4 Forint 1 rúpia helyett 8 Forintot kértek volna 1 rúpiáért. Hát mondom akkor felejtős a dolog, annyira nem vagyok rossz helyzetben, hogy ilyenbe belemenjek.
Este 5kor pedig csatlakoztak hozzánk az indonézek, Innes és Randy. Először beültünk a Domino's-ba (ez egy pizzázó), és beszélgettünk. Majd sötétedéskor elindultunk ismét a Parlamenthez és az India Kapujához, ahol nagyon sok fényképet csináltunk. Amikor mentünk ki a Domino'sból, elég morbid dolog történt velünk. Mivel Usha nem bírta megenni a pizzáját, elhozta magával a dobozt. Ki sem léptünk az étteremből, de már rácuppant 1 koldus gyerek, és minden szó nélkül ki akarta venni a pizzás dobozt Usha kezéből. Láttam a lányon, hogy ő nem nagyon akarja odaadni a gyereknek, de látszott, hogy a gyerek azért elég agresszív. Na hát mondom elég nagy vagyok az indiaiakhoz képest, jó erőben is vagyok, megfogtam a dobozt, kirántottam a gyerek kezéből és rákiabáltam, hogy "NO" :D el is futott onnan a gyerek, nem mert velem ujjat húzni :D Nem tudom hirtelen, hogy ki volt jobban meglepődve: Usha, a gyerek vagy én... :D utána viccelődtek is velem a többiek a metrón, hogy ha valaki perverzkedni akarna velünk, lányokkal, akkor nem Randy fog megvédeni minket, hanem én :D
Kb. este 6tól kezdődtek a durrogtatások, úgy éreztem magam, mint 1 háború kellős közepén. 1 perces csöndet nem lehetett elkapni, mert mindig durrogtattak valahol. Az utolsó metróval jöttem haza, olyan negyed 11 környékén. A nem belvárosi metróvonalon nem a föld alatt járnak a metrók, ezért akármerre néztem, mindenhol tűzijátékot láttam. Elég szép volt. Még amikor hazaértem, akkor is nem tudtam, hogy a ház melyik oldalára fussak, hogy lássam a tűzijátékot :D Elmondhatom erről a napról, hogy a 3 kihagyott augusztus 20-át bepótoltam 1 nap alatt :D Visszatérve a metróhoz... 20 percre lakom a metrótól (gyalog). Mindenki óva int, hogy este sötétedés után ne mászkáljak egyedül, inkább fizessek a riksáért vagy a biciklisért, ők baj nélkül hazahoznak. Taxival sem érdemes leállni. Na hát mondom oké, akkor este biciklissel jövök haza a metrótól. Leszállok, lemegyek, és SENKI nem volt ott. 1 árva riksást vagy biciklist nem lehetett találni a metró közelében, mindenki ünnepelt. Úgyhogy hát kénytelen voltam egyedül hazasétálni :D 2 kutya kísért, pedig rájuk sem néztem, hozzájuk sem szóltam, stb. :D aztán útközben 1 kocsis megállt mellettem, de megállás nélkül mentem tovább, mintha észre sem venném a kocsit. Még egyszer leállt mellettem, de aztán ugyanúgy mentem tovább, úgyhogy elment :D de, ha jól láttam, akkor nő is volt ott... na mindegy, a lényeg, hogy élve hazaértem :D
Másnap is bementem Delhibe, ekkor azért, mert megbeszéltem Minával, a vietnámi gyakornokkal, hogy csatlakozunk Innesékhez és elmegyünk Jaipurba velük vonattal. 2.5 órával előbb odaértünk az állomásra, hogy megvegyük a jegyeket. 150 ember várt előttünk arra, hogy jegyet vegyenek. Ezt úgy kell elképzelni, mint a banki rendszert: sorszámot húzol és vársz. Fél órát vártunk ott, és lement vagy 5 ember ezalatt. Ekkor feladtuk a várakozást, hogy hiába várunk, nem fogjuk elérni a vonatot, ami normális időben indul Delhiből. Nem voltunk túl boldogok tőle, de szerencsére találtunk egy másik időpontot az utazáshoz: november 21-23.! :) Így a szülinapomat is Jaipurban tudjuk ünnepelni, yaaay :D
3. szabadnapomon ismét Minával voltam, ekkor elmentünk a Humayun's Tombhoz. Itt szembesültem a legjobban azzal, hogy mennyire máshogy kezelik az embert, ha külföldi. A belépők: indiaiaknak 10 rúpia, külföldinek 250 rúpia. Ugyanaz a látvány mindegyik ember számára. Mina be tudta játszani, hogy indiai, ugyanis Észak-Indiában olyanok az emberek, mint a kínaiak, de indiaiak ugye. Úgyhogy Mina 10 rúpiáért jutott be, én pedig fizethettem ki a 250et :D A Taj Mahalnál Agrában amúgy ez durvább: indiaiaknak 20 rúpia, külföldieknek 750... hát nem mindegy, hogy 80 Forint vagy 3000 Forint... :D Miután végeztünk, jól fel is húztak a riksások meg a biciklis... úgy vettem észre, hogy Delhiben elég rámenősek a riksások, és nem értenek abból, ha 1x azt mondod, hogy nem. Nekik többször kell mondani azt, hogy nem :D Legalább itt Noidában nem ilyenek... Na mindegy, mondtuk nekik, hogy el akarunk jutni a metróhoz 40 rúpiáért. (100at akartak elkérni, kb. 2 km-re... jó üzlet, hahaha..) Aztán mondták, hogy hát ők elvisznek olcsóbban is, de 1 bazárnál tesznek le, ahol lehet vásárolni, stb. stb. Hát mondom engem nem érdekel, én a metróhoz akarok menni. És nem akarták megérteni, az ember már mászott bele az arcomba, és nem vette észre, hogy mindig 1 lépéssel hátrább kellett mennem, mert annyira benn jár az aurámban. Persze azért akartak a bazárhoz vinni, mert ott több embert fel tud szedni, mint annál a metrónál, ahova mentünk. De ez engem hol érdekel? Egyikőnk sem tudta, hogy hol van a metró a bazárhoz képest, úgyhogy mondtam is, hogy inkább ne vállaljuk be, mert elvisznek Isten tudja hova, aztán fizethetünk megint. Ja, meg a hapsikám kitalálta, hogy elhoz Noidába :D Nem akartam elképzelni, hogy mennyi pénzt akart volna belőlem kipengetni, ugyanis metróval is fél óra a Delhi-Noida útvonal. Aztán nagy nehezen sikerült találni 1 biciklist, aki 40 rúpiáért elvitt a metróhoz. Az elején mondta, hogy 40-40 rúpiáért elvisz minket, de mi mondtuk, hogy nem, mert 40 rúpiáért mentünk oda riksával. Aztán egyszercsak mondja a faszikám, hogy oké, elvisz minket 40 rúpiáért. Már jóval úton voltunk, és mondta, hogy 40-40 rúpiát kell, hogy adjunk neki. A metrónál is mondta, mi elkezdtünk vele kiabálni, hogy márpedig nem adunk neki 80 rúpiát, mert 40ben állapodtunk meg. Fel volt persze háborodva, merthogy 2 kilométert lebiciklizett... kezébe nyomtuk a 40 rúpiát, aztán otthagytuk. Elképzeléseim szerint (meg a kinézet szerint...) a biciklisek kevésbé iskolázottak, mint a riksások. A riksások között is van, akiken nagyon látszik az "értelmiség", na de a biciklisek... na szal igen, lehet, hogy legközelebb inkább riksával megyek, de azok legalább megtartják a szavukat.
Utolsó szabadnapon pedig Mahatma Gandhi sírjához mentünk el Ushával, Minával és 1 marokkói gyakornokkal, Sarával. Nagyon jót szórakoztunk, és elmentünk 1 étterembe, amit Usha ajánlott a Jama Masjid közelében. Isteni finomat ettem, és nem volt tőle semmi bajom. Legközelebb is nagyon szívesen elmennék oda. Visszafele pedig elsétáltunk a metróhoz, ami számomra maga volt a rémálom :D Vasárnapi piac volt, ami sok embert is jelentett. Elég hamar elfogyott a türelmem, mindenki tapogatott mindenkit, az egyik ember úgy próbált eladni nekem egy óriási lufit, hogy megfogta a karomat, hogy figyeljek oda... hát mondom hozzám ne érjen, mert megverem :D Kicsit már sok(k) volt Delhiből, Noida szerencsére nyugisabb.
Jajj, a metrót nem is írtam :D Hát kegyetlen, amit az emberek leművelnek ott :D Igazi versengés szokott kitörni a helyekért :D Van ugye a metró első kocsija, ami a nőké, a további kocsikban vegyesen lehet lenni. Na hát én a nőkhöz szoktam menni, ha éppen nincsenek sokan és nincs időm előremenni, akkor be szoktam szállni a vegyes kocsikba is. Ott sem rossz a helyzet, csak akkor kezdődnek a perverz dolgok, ha dugig van a metró. Amint felszabadul 1 üres hely, egyből ugranak rá minimum 2en. 1x volt olyan, hogy kényelmesen álltam fel a helyemről, de kb. már löktek arrébb, hogy leülnek :D mondom ez mi a halál... a kiszállás is kész kihívás, főleg, ha sokan vannak, akik fel akarnak szállni, és sokan vannak, akik le akarnak szállni. Mert itt nem az van, hogy megvárja az ember, hogy kiszálljon a többi, és csak akkor száll be... nem, ez a 2 dolog egyszerre megy le :D 1x, amikor a vegyes kocsiban voltam a 2 indonézzel, és akartam leszállni, az volt életem egyik legrosszabb metróról való leszállásom :D Jórészt férfiak akartak felszállni, a metró dugig volt, kinn lökdösődtek, hogy fel tudjanak szállni, a leszállókat, beleértve engem is meg majdnem fellökték. Nagyon kevés választott el attól, hogy ne essek el :D
Na ennyit mára, elég késő van, ideje aludnom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése