Varanasi után próbáltunk visszatérni a normális kerékvágásba. Azonban az egészségem nem javult, ezért úgy döntöttem, hogy nincs mese, kénytelen vagyok elmenni egy orvoshoz. Upma mondta, hogy ő szívesen elkísérne, ezért el is mentem 1 kórházba Delhibe vele. Vérvétel, vizeletvizsgálat, ultrahang az első napon. A betegségemről annyit, hogy lázam volt már vagy 1 hete, fájt a hátam, és a pisilés nem ment a legkönnyebben. Az ultrahang ki is mutatta, hogy elzáródás van, amit egy vesekő okoz. A következő napon a röntgen ezt ki is mutatta. Már 2000 rúpiát költöttem el a vizsgálatokra, erre jön rá az utazási költség, ami szintén volt már majdnem egy 1000 rúpia, főleg azután, hogy sikeresen kiejtettem a zsebemből a metrókártyám a riksában, ezért az kiesett és elhagytam. Nem volt valami túl szerencsés nap, bevallom. Azért azt had mondjam el, hogy a havi keresetem 15 ezer rúpia, hogy tudjátok mihez mérni. Na meg 1 szári már 2 ezer rúpiánál kezdődik, úgyhogy 2 nap alatt elvertem a nem létező szárim árát. Harmadik napon akarták csinálni a következő vizsgálatot, ahol mondták, hogy 3 ezer rúpiát kell fizetnem. Na hát az kizárt, hogy felmenjek 6 ezer rúpiára, ami már majdnem a fizetésem fele. Ráadásul folyamatosan nyomás alatt tartott édesanyám is (Puszi Anya), aki már 1 hete állandóan azt mondogatta, hogy menjek haza, mert nem akar temetést rendezni, stb. stb. Megvolt az az érzésem (és még mindig megvan), hogy ha hazamegyek, akkor tuti, hogy minden hipp-hopp elmúlik, és akkor szívhatom a számat, hogy repjegyet módosítottam, amivel kihagytam Mumbait és Taj Mahalt. Igen, eljöttem Indiába, és úgy hazamegyek, hogy nem láttam a Taj Mahalt... nem hiszem el. Végülis módosítottam a repjegyemet február 6-ra február 14-ről. Előbbre nem tudtam, mert az utazási idők 30 órásak voltak, amit nem akarok végig szenvedni. A rövidebb repidősök pedig csillagászati árakért voltak. Február 6-ra volt a legolcsóbb, a 30 órás repülőútra 30 ezerért lehetett volna módosítani, a 11 órás pedig 60 ezer volt. Így hát arra esett a választás, még mindig jobb a 60 ezer, mint a 100 ezer... én speciel nem költenék ennyit a repjegy módosításra, de anya szerint ez még mindig olcsóbb, mint 1 temetés. Meglehet.
Úgyhogy február 6-án reggel 4:25-kor repülök haza dohai átszállással, és 11:15-re haza is érek délelőtt. Egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök, hogy végre hazamehetek, mert hiányzik a család, hiányoznak a magyar ételek, ugyanakkor itt kell hagynom néhány személyt, akit szeretek, és itt kell hagynom az indiai ételeket, amit nagyon szeretek :D Na és ki kell hagynom Mumbait, nem látogathatom meg a levelezőtársam, és a tervezett Taj Mahal is a süllyesztőbe került. Swati viszont mondta, hogy decemberben házasodni fog, ezért el kell jönnöm Indiába. Mondtam neki, hogy meglátom, hogy mit tehetek, sajnos nem túl olcsó egy indiai kiruccanás. De nem tartom kizártnak, hogy decemberben visszajövök, amikor igenis elmegyek a Taj Mahalhoz, és Mumbaiba is :D
Amúgy nem is írtam arról, hogy a cégnél mi volt... kiderült, hogy semmi emberség nincs azokban, akikkel együtt dolgozok. Hihetetlen, hogy le sem szarják, hogy az embernek baja van. Előző héten, amikor szóltam az egyik felettesnek, hogy nem érzem jól magam, had jöjjek haza, ilyet szól: "Felhívtad a XY ügyfelet? Ha végeztél vele, akkor hazamehetsz, addig nem". Na hát persze a klienst felhívtam, és végülis még plusz 1.5 órát kellett bennmaradnom az irodában a munkaidőmön felül, mert a fontos választ nem bírták megmondani akkor, amikor felhívtam őket. Amikor kiderült, hogy haza kell mennem 1 héttel előbb, bementem az irodába gondolván, hogy szólok, hogy akkor készüljenek arra, hogy én minél hamarabb le akarok lépni. De ezek azt gondolták, hogy ha már az irodában vagyok, akkor az azt jelenti, hogy jól is vagyok, ezért elvárták, hogy benn is maradjak a nap végéig és intézzek el mindent. Sőt, hogy be kell mennem hétfőn is és fel kell hívnom minden ügyfelet, hogy mi van. Szóval áradt mindenkiből az emberség, semmi olyan, hogy élsz-e még, jól vagy-e... nem, a köszöntő kérdés az volt, hogy felhívtam-e az éppen legfontosabb ügyfelet.
Holnap megyek be, remélhetőleg megkapom a fizetésemet is. Kedden és szerdán pedig pakolok, valamint elintézek némi dolgot, pl. megszüntetem az internetet, vagy keresek valami csomagküldőt, ha éppen nem férek bele a bőröndbe. És szeretnék találkozni pár emberkével még hazautazásom előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése