Kész förtelem, amit én itt művelek ezzel a blogírással... :D most megpróbálom behozni a lemaradásom. Szóval az előző poszt... na hát jah. Akkor a Szilveszterre is lebeszéltük, hogy elmegyünk valahova, természetesen nem jött össze, aztán utána való szombatra is lebeszéltük, hogy találkozunk, amiből szintén nem lett semmi, úgyhogy jól össze is vesztem az emberkével. Na de mindegy, lenyugodtak a kedélyek, most már beszélünk, és minden rendben van - most már jobban betartja az ígéreteit.
Január 10-én eljött az a nap, amit már október elejétől vártam: jött 1 másik gyakornok! :D Viktoria Oroszországból. Én kb. már oda-vissza voltam attól, hogy végre már nem leszek egyedül, és lesz valaki, akivel el tudok menni ide-oda.
Az érkezése nem olyan volt, mint az enyém, az AIESECesek kimentek elé :D kb. mindennap írtam a felelősnek, hogy remélem, hogy kimennek Viktoria elé, mert mégiscsak 23:30kor landol a repülője, nem kellene taxiznia. Mina, a vietnámi gyakornok mondta, hogy az egyik ismerősének ismerőse (japán csaj) járt úgy, hogy éjjel landolt a repülője, és nem jöttek ki elé az AIESECesek... és taxival akart eljutni a szállására... és megerőszakolták. Lényeg a lényeg, hogy Viktoria elé kimentek, és fél 2 körül már itt is volt a lakásban. Kicsit nem tetszett, ahogy először viselkedett, kb. mindent kritizált, hogy koszos a lakás, öregek a bútorok, hideg van, nincs korlátlan meleg víz és korlátlan áramfogyasztás. Másnap meg is kaptam a leszúrást Eshától, hogy mi rosszat mondtam a csajnak, mert beszélt vele, és hallhatóan nem tetszik neki a lakás. Megköszöntem, hogy ilyeneket feltételez rólam, hogy minden rosszat elmondtam a lakásról. Pár hete emlékeim szerint megosztottam vele, hogy mennyire tetszik az egész, jól érzem magam az új lakásban, egyedül az zavar, hogy messze van a metró... Ekkor komolyan elkezdtem azon agyalni, hogy felmondok a fenébe, úgyis csak pár hét van hátra és mehetek haza. De aztán végülis lenyugodtam, és úgy döntöttem, hogy "csakazértis" kibírom.
Első hétvégénken el is mentünk a városba, megnéztük a Jama Masjidot, valamint az Akshardham templomot, ahova harmadszori próbálkozással végre sikerült is bejutnunk :D
Megtudtuk, hogy azért nem lehet semmit bevinni, mert pár éve az Akshardham testvértemplomában pár évvel ezelőtt elkövettek egy terrortámadást, ahol pár tucat ember meghalt. Az elkövető pedig telefont használt. Gondolatban el is küldtem a terroristákat messzire, ugyanis hihetetlenül szép volt a templom kívülről is, és belülről is. És a kert is csodálatos volt. A templom kívülről-belülről amúgy tiszta csicsa. Aztán volt egy kis szökőkút, aminek a közepén 2 láb volt. Mindenki dobálgatta ott az érméket, Viktoria is akart dobni 1et, de nem tudta, hogy mit kívánjon. Én is akartam 1et dobni, tudtam is, hogy mit akarok kívánni, csak érmém nem volt :D végül Viktoria odaadta az egyetlen érméjét, és bedobtam. Ahhoz, hogy valóra váljon az ember kívánsága, az érmét rá kell dobni a két láb egyikére. Nekem sikerült :D és azóta be is vált a dolog :) Az Akshardhamnál kívántam azt már harmadszorra, úgyhogy épp ideje volt... :D
Aztán megterveztük az első közös utazásunkat - Varanasit január 24. és 27. között. Na de erről a következő posztban :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése