Az utóbbi pár napban rájöttem, hogy egy csomó olyan emberrel dolgozok együtt, akik teljesen eltanulták az agyukat. Azt mesélték, hogy itt Indiában sokat kell tanulni ahhoz, hogy normális munkát kapjon az ember. Míg nálunk otthon elegendő egy diploma, hogy kapjunk állást, itt tovább kell tanulni diploma után is mester szakon, mert csak azzal kap állást az illető, a sima diploma olyan, mint nálunk otthon az érettségi. Azért kicsit durva, hogy amit én csinálok munka, ahhoz is mestert kell végezni. Aztán csak telefonálni kell, meg azt kell csinálni, amit pár nap alatt betanítanak az embernek. Valahogy feleslegesnek érzem, hogy 4-5 évet elpazaroljon valaki az egyetemen azért, hogy utána telefonos munkát végezzen a nap 9 órájában. Na mindegy. Azért merem remélni, hogy otthon nem ez lesz a sorsom a diploma után, esetleg mesterképzés után, hogy a telefonon lógjak napi 8 órában :D Na, hát akkor ezzel így meg is történt a bevezetés. És most jön minden kifakadás, ami eddig ért, és ér a napokban.
Azt még mindig nem tudom felfogni, hogy mi a jó abban, hogy hazudunk az ügyfeleknek. Frankfurtból telefonálok, nem egyszer volt olyan, hogy habár nem német anyanyelvűeket hívtam, elkezdtek németül beszélni. Szerencsére tudok reagálni az enyhe német nyelvtudásommal, de, aki nem tud németül, az nehezen. Először azt akarták, hogy ha német cégeket hívok, akkor is nyugodtan mondjam, hogy Frankfurtból telefonálok. Végülis persze, ott dolgoznék 1 német cégnél, valószínűleg németekkel is, de a németek pont 1 külföldinek fogják kiadni a német ügyfeleket. Volt 1 kiállításom, amire össz-vissz 1 indiai kiállító volt, mondom oké, felhívom őket. Fel voltak háborodva, hogy mi az, hogy fel akarom őket hívni, mert majd ők fel tudják hívni. Hát akkor gondoljanak bele, hogy milyen lenne Németországból felhívni a németeket angolul. Ja, és 5 perces beszédet kellett tartanom, hogy Svájcot és Ausztriát sem lehet Németországból felhívni, mert mindenkinek kell beszélnie a németet alapszinten, és holt nem fogják elhinni, hogy onnan hívok. Meg hát Németországból persze, hogy németek fogják felhívni a németül beszélőket. Na mindegy, így kerültem hirtelen Lengyelországba, ha német nyelvterületet hívok. Na de most már Las Vegasban is ott vagyok! :D Már onnan is hívok ügyfeleket, menő, mi? :D
A munkatársaim, akik szintén külföldi ügyfeleket hívnak, nekik rosszabb a dolog. Nekik Dubaiból kell hívni. Alapjáraton azt mondják, hogy Dubajból hívnak, de az ottani cégeket is Dubajból hívják angolul, meg stb. 2 közülük átkerül hétfőtől éjszakai műszakba, hogy amerikaiakat hívjanak... Amerikából. Na hát ez az, ami nekem holt nem jutott el a tudatomig, hogy miért. Azt állították, hogy a 2 embernek, akik csinálni fogják, amerikai akcentusuk van. Hát szerintem nem hallottak még amerikait beszélni. Az egyikőjük simán mondhatja, hogy Dubajból hív, mert nagyon arabos akcentusa van. Aztán, mint tudjuk, Amerika imádja az arabokat. Na mindegy, ők tudják, de én inkább állítanék be több embert dolgozni délutáni műszakban, mikor az európai kiállítók vannak többségben, és nem az amerikaiak. Ráadásul az amerikai kiállításokon - ahol tényleg sok amerikai van - a helyiek nagy része szerintem olyan vállalatokkal fognak együttműködni, ahol a kapcsolattartónak arab akcentusa van. Ezek után úgy néz ki, hogy ketten csináljuk az európai és ázsiai ügyfeleket 11 és 8 között, és 2en az amerikaiakat este 8 és hajnali 5 között.... és vettek fel 1 új gyakornokot, remélhetőleg hamar megérkezik ő is, mert az éjszakások kiestek a műszakomból, így totálisan magamra maradok ismételten, mint pár héttel ezelőtt.
Na, de ha már itt vagyunk az egyedüllétnél. Panaszkodni mertem, hogy kezdek belefáradni abba, hogy senki sem beszél velem, stb. stb. Ezt még pár hete mondtam, amikor még nem voltak itt az új emberek. A lakótársam eléggé flegmán mondta, hogy tudhattam, hogy olyan országba jövök, ahol nem anyanyelv az angol. Nem akartam visszavágni, hogy ez totál nem ettől függ, Finnországban sem anyanyelv az angol, de voltak olyan rendesek a finnek, hogy átváltottak angolra és úgy beszéltek. Azok is, akik nem tudtak olyan jól angolul. De itt, ahogy mondtam, "tanult" emberek vannak, akik sokkal jobban beszélik az angolt, mint pl. én, és semmibe sem telne nekik angolra váltaniuk hindiről, amikor ott vagyok előttük. De hát nem. Ez aztán már nem is nagyon zavart, amikor felvették a 3 új embert, mert időközönként hozzám-hozzám szólnak. Na már most a napokban a mellettem ülő srác nagyon leállt és alig szólt hozzám. Fura volt a dolog, hogy ez miért lehet, aztán rákérdeztem Upmánál, hogy véletlenül nem szóltak-e rájuk, hogy ne beszélgessenek... aztán mondta, hogy de, rájuk szóltak, hogy lehetőleg VELEM ne beszélgessenek... Upma nem nagyon foglalkozik a dologgal, bár vele annyit nem is beszélek, mert ő ül a legtávolabb tőlem a 3 ember közül. Úgyhogy ezt a logikát sem nagyon értem, hogy miért olyan nagy baj, ha valaki végre szóba áll velem. Mert az senkinek sem probléma, ha egymással beszélgetnek, az viszont igen, ha velem beszélget valaki. És még ők akarják, hogy érezzem jól magam, meg dolgozzak jól... már várom az utolsó hetemet és napjaimat, amikor ezt szépen megmondhatom a főnöknek, meg úgy mindenkinek.
Ja, főnök. A tegnapi nap folyamán ő már annyira kiakasztott, hogy már kijöttek a könnyeim és éreztem, hogy a vérnyomásom az egekben van. Van 1 ügyfél, aki 2 kiállításon akart részt venni, de az egyik kiállítás olyan, amin mi eddig nem dolgoztunk. A főnök a legelején adott egy 19 ezer eurós árajánlatot, de mivel az ügyfélnek nincs ennyi pénze, lejjebb akartam vitetni az árat. Majdnem az lett belőle, hogy akkor a 2. kiállításon nem tudunk dolgozni nekik, de mondtam, hogy meg tudom kérdezni a magyarokat, hátha. Jött is egy ajánlat 18 400 eurós összegről, továbbítottam is a főnöknek. Aki erre ilyet szól, hogy "Normálisak ezek?? Komolyan gondolják, hogy ennyiért akarnak felépíteni 1 standot? Ha velünk akarnak dolgozni, akkor szabjanak 1 normális árat, mert ez nevetséges". .... ki is ajánlotta a 19 ezer eurót? ... úgyhogy ennyit erről.
Ennyit az itteni logikáról :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése